ŰŰKét éve semmi csók, semmi szerelem!

Több ezer szerelmeslevél. Sikítozó fanok! Számtalan lány ordítja neki, hogy szeretlek. Ő Németország legkívánatosabb fiúja. Ennek ellenére Bill Kaulitz (17) szingli. És ez már több, mit 730 napja tart! Az exklusív Bravo interjúban a Tokio Hotel énekese mindent elmesél a lányokról, magányról, érzésekről és nagy szerelem reményéről!

Bravo: Mióta vagy tulajdonképpen szingli?
Bill: körülbelül két és fél éve már egyedül vagyok...
Bravo: Tehát 14évesen volt utoljára barátnőd?
Bill: pontosan. Azzal a lánnyal másfél évig voltunk együtt. Akkor igazán szerelmes voltam.
Bravo: Hogyan szakítottatok?
Bill: Erre már nem igazán emlékszek. Teljesen kiszerettünk egymásból. Még egyetlen barátnőmmel sem váltam el veszekedve. Azután még mindig kontaktusban voltunk és barátok maradtunk.
Bravo: Hány barátnőd volt eddig?
Bill: Öt! Először 4. osztályban voltam szerelmes egy idősebb lányba. Nekem mindig hosszabb kapcsolataim voltak.
Bravo: Hogy érzed magad, amikor szerelmes vagy?
Bill: Ez a legjobb, ami valakivel megtörténhet, ha igazán nagy érzelmeket érez egy másik ember iránt. Teljesen összezavarodok és nem tudok többé másra koncentrálni.
Bravo: Szívesen lennél ma is szerelmes?
Bill: igen nagyon szeretném. Ez az érzés nagyon szép- és klassz lenne, ha ismét érezhetném. De semmi esetre sem vagyok szerencsétlen. Az utóbbi években annyira szerencsés voltam. És vannal a szingli életnek előnyei is. Fesztelenül beszélhetsz az emberekkel, nem kell magyarázkodnod és féltékenység sincs...
Bravo: Az elmúlt két évben nem is csókolóztál?
Bill: nem. Csak baráti puszi üdvözlésnél. De semmi szenvedély.
Bravo: De olyan sok After partin és estén részt veszel. Biztos történik ott valami..
Bill: Én nem vagyok a rövid flörtök híve. Persze megtehetném, de ez Tom dolga (nevet) nekem ez semmi.
Bravo: Nem érzed néha magányosnak magad?
Bill: Igen, van néhány ilyen pillanat. Gyakran utazgatunk és esténként sokszor vagyok egyedül. Ez hozzátartozik az életünkhöz. Néhány helyzetben persze jó lenne, ha egy lány mellettem lenne. Világos, hogy Tom, Georg és Gustav – és a családom velem vannak. De ennek ellenére néha magányosnak érzem magam.
Bravo: Ez szomorú, nem?
Bill: Na igen – Néhány pillanatban a legjobb barátaimat gyakran felhívom. Emellett sokat segít az is ha kiírom magamból az érzéseimet. Ezt tettem pl az új számunknál is, aminek a címe „Hilf mir fliegen”. Ezt is egy ilyen helyzetben írtam.
Bravo: Szabályosan elhalmoznak a rajongók a szerelmes üzeneteivel: El tudod képzelni, hogy egy rajongó legyen a barátnőd?
Bill: Igazán cool lenne. Valóban szuper lenne, találni valakit aki szereti a munkámat és a zenémet – és szépnek találja amit csinálok.
Bravo: De hogy akarsz találni a sok lány közül egyet akit valóban szeretni tudsz?
Bill: Ez igazán nehéz – de nem lehetetlen. Igazán sok helyzet van, ahol a rajongókkal találkozom. Ott még az is megtörténhet, hogy egyikükbe beleszeretek egyszer.
Bravo: Találkoztál már olyan rajongóval aki tetszett?
Bill: Igen, volt már néhány lány, akiről azt gondoltam, valóban édesnek látszik. De általában az ember nem ismeri meg őket közelebbről. Nekem igazán sokáig tart míg megnyílok valaki előtt.
Bravo: Hogy akarsz ezen változtatni?
Bill: Sehogy. Működni fog! Én hiszek a szerelem első látásra dologban.
Bravo: Hogyan viselkednél egy ilyen helyzetben?
Bill: Gyakran gondolnák arra, hogy feltétlenül meg kell ismernem. De hogy utána mit tennék fogalmam sincs. Biztos vagyok benne, hogy össze lennék zavarodva, és nem tudnám hova tovább.
Bravo: És mit gondolsz a kalandokról?
Bill: Kedvesen beszélgetnék vele. De nem vagyok az az egy éjszakás kapcsolatos típus
Bravo: Mi lenne, ha egyszer mégis lenne egy egyéjszakás kapcsolatod?
Bill: Akkor ennek szerelem első látásra kell történnie. És másnap reggel azt mondaná csak butaság és szeszély volt. Akkor ez egy egyéjszakás maradna. De nem tervezek ilyet. Egyszerűen nem szeretem az egyéjszakás kapcsolatokat.
Bravo: A rajongóid szeretet pótolja a párkapcsolatot?
Bill: Jó lenne. Minden esetre, amit a rajongóktól kapunk nagyon- nagyon szép. Egy igazán jó érzés, amit adnak nekünk. Sokszor segít, ha rájuk gondolok.
Bravo: Zene vagy szerelem? Mi a fontosabb?
Bill: A zenével az álmomat váltottam valóra. Ha szerelmes lennék talán újra az egész egy kicsit másképp lenne. Minden esetre a Tokio Hotel most az első helyen áll nekem. Jelenleg az együttes jelent nekem mindent.
Bravo: Bevallanád a rajongóidnak, ha szerelmes lennél?
Bill: Igen. Biztosan nem tudnám magamban tartani. Igazán sokat lennék vele együtt – úgy is igazán feltűnő lenne. Egy bújócska pedig a rajongókkal és vele szembe is igazságtalan lenne…