ŰŰLeb die Sekunde

„Leb die Sekunde" habe ich geschrieben,als ich zehn Jahre alt war.Der Song entstand an einem Wochenende,an dem ich zu Hause saß und nicht passiert ist.Ich bin ein Mensch,der immer irgendwas machen muss.Ich kann nicht den ganzen Tag im Bett liegen und nichts tun.Ich will immer alles mitkirgen und alles um mich herum wahrnehmen.Und versuchen,aus allen Momenten viel mitzumachen und ganz viel zu erleben.Im Moment ist das nicht schwer:Wir genießen jede Sekunde unseres Erfolges.Viele Jugendliche erleben in ihrem ganzen Leben nicht so viel wie wir im Moment.Wir sehen viele verschiedene Städte und haben viel Spaß.Aber es ist nicht immer leicht,die Sekunde zu leben.Wenn Ihr mal traurig seid,hört Euch das Lied an und erinnert Euch daran,dass man jede Sekunde leben soll.Übrigens,es gibt eine Sekunde,die ich gern für immer festgehalten hätte:Die Sekunde,als wir bei „Stars for free" in Magdeburg auf die Bühne gegangen sind und 75.000 Menschen gekreischt haben.Als wir gespielt haben,war es schon dunkle und es war ein tierisches Gefühl,die ganzen Massen zu sehen und zu hören,wie sie unseren Song mitsingen.

Leb’ die Sekunde / Élj a pillanatnak

„Leb’ die Sekunde”-t akkor írtam amikor tíz éves voltan. Ez a szám egy hétvégén keletkezett, amikor otthon ültem és semmi sem történt. Egy ember vagyok akinek mindig kell valamit csinálnia. Nem tudok egésznap az ágyban feküdni és semmit tenni. Mindig mindennel hadakozni akarok és mindent észrevenni, ami körülöttem van. És minél többet megismerni minden percből és elég sokat megérni. Egy percben ez nem nehéz: minden másodpercet kiélvezünk a sikerünkben. Sok fiatal az egész életében nem él meg annyi mindent, mint mi egy percben. Látunk különböző városokat és sok sikerünk van. De nem mindig könnyű a másodpercben élnünk. Ha egyszer szomorúak vagytok, hallgassátok meg ezt a számot és jusson eszetekbe róla, hogy az embernek minden másodpercben élnie kell. Különben, ez egy pillanatot juttat az eszembe, amit szívesen megtartanék örökre: a pillanat amikor a „Stars for free” színpadán álltunk Magdeburgban és 75000 ember kóválygott ott. Amikor játszottunk már sötét volt és egy állati érzés volt, az egész tömeget látni és hallani, ahogy énekelték a számainkat velünk.