Interju a bandával
2006.12.28. 01:27
Milyenek a külföldi fanok?
Georg: Amsterdamban szuperek. Egy clubban csináltunk kis koncertet kb. 2000 holland előtt akik kívülről fújták a szövegeket. Az nagyon csúcs volt.
Gustav: És Párizsban már vártak a lemezcég előtt minket amikor megjöttünk. Franciaországban is vannak fanoldalaink a neten és egy chat alkalmával összeomlasztottuk a rendszert. Ezzel nem számoltunk. Hihetetlen ahogyan a fanok ott őrjöngtek. Bill: A dalainkat egész Európában németül adjuk ki, csak Angliában és Amerikában fogjuk angolul.
Mennyi sms-t küldtök egy hónapban?
Bill: Tök keveset! Én szívesebben telefonálok. Ha valamit tudni szeretnék gyorsabb és effektívebb. Tom : SMS-ben csak rövidebb információkat szoktam küldeni, meg szülinapi köszöntéseket. Így kb maximum 50 darabot küldök egy hónapban.
Mi a legnagyobb félelmetek?
Tom : Én a repüléstől félek egy kicsit. Bill: Ja ez nálam is így van kicsit. Különösen a kis gépeknél ugrik a gatyámba a szívem! Nem szeretem másra bízni magam, jobban szeretem magam kontrollálni a dolgokat. Gustav: Én attól félek hogy egy balesetben annyira megsérülök hogy nem tudok többé dobolni.
Ki kapja a legtöbb fanpostát?
Tom: Természetesen én, aztán a többiek semmit. (nevet) Nem, dehogyis. Bill kapja a legtöbb levelet. Egyébként sem mérjük össze és senkinek sem üres a postája. Georg: De ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai : aki kevesebb levelet kap, esténként nem kell azzal töltenie az idejét hogy elolvassa és megválaszolja azokat.
Bele tudnátok szeretni egy rajongóba?
Tom : Naná, ez benne van. Ha jó nálad, akkor mindegy hogy rajongó-e vagy nem. Minden lehetséges. Georg: Mindig flörtölünk a koncerteken és az autogramm osztásokon szóval előfordulhat hogy egyszer beleszeretünk egy fan lányba. Bill: Én ezt kicsit nehéznek tartom, mert az ember nem tudhatja, hogy valóban szerelmes, vagy csak a TH énekesét látja bennem vagy tényleg a személyem érdekli. De egészében minden esetre én is el tudom képzelni.
Tetszik nektek ez az állandó utazgatás, hogy mindig másik hotelben alszotok?
Tom : Igen, még tetszik. De otthon a saját ágyamban aludni a legjobb.
Bill: Nagyon fontos, hogy tiszta legyen a hely. Már voltunk olyan hotelben, ahol a szobákban aszalt gyümölcsmaradványok voltak...
Hogyan viszonyultak az antikhoz és a szidalmazásokhoz?
Georg: A kritikákat meghallgatjuk és megpróbálunk javítani, ha tényleg nem jó valami. De a szidalmazásokat elengedjük a fülünk mellett, nem érdekelnek minket. Bill: Azt, hogy nem mindenki szeret minket, ezt tök normálisnak tartjuk.
Volt már komoly sérülésetek vagy betegségetek?
Gustav: Én egyszer eltörtem a hüvelykujjam röplabda közben. Georg: Az én legnagyobb balesetem bicajozás közben történt. Régebben BMX-el mentem és egyszer lecsúszott a lábam a pedálról. A vádlimat elvágta és állatian vérzett. Utána hetekig csak sántikáltam. Tom : Nekem már háromszor tört el a karom. Amikor hét éves lehettem volt egy szánkóbalesetem: amikor csúsztam le a hegyről egy síelő lány elém vágott. A szánkótalp átment a fejemen és a jobb szemem felett felvágta az arcomat. Hatalmas seb lett a fejemen és még összevarrni is kellett.
Mire gondoltok mielőtt elalszotok?
Georg: Én semmire. Én csak lefekszem és már alszom is. Tök szabad alvó vagyok és mindig elalszom. Már a suliban is muszáj volt állandóan rohannom nehogy elkéssek mert mindig elaludtam. Gustav: Én kevés alvással is beérem. Elalvás előtt még gyorsan átgondolom, hogy mi lesz következő nap de aztán én is elalszom. Tom : Én szívesen lennék korán kelő, mert akkor többől áll a nap. De ha szabad vagyok, általában délután min. 5 ig alszom.
Gustav hogy hívják a halaidat?
Gustav : Oh, nincsen nevük. Az akváriumomban legalább 30 black molly úszik, nem tudom megkülönbözteteni őket. Ha turnén vagyunk a szüleim etetik őket és ők csinálnak mindent.
Hogy tetszett nektek a foci VB?
Bill : A foci abszolút nem érdekel minket. De amikor Németország játszott persze mi is szorítottunk. A német csapatok felmondása nagyon undorító volt de a hangulat a VB alatt tök irreális volt. Még a mi koncertünkön is volt egy csomó foci rajongó ez tök szenzációs volt.
Milyen főcímet olvasnátok legszívesebben az újság elején?
Tom : A Tokio Hotel 4 Echo díjat nyert egy este alatt! Bill: Ez is tök jó lenne: a Rolling Stones lesz a TH előzenekara!
Mire vagy allergiás, Bill?
Bill: Hát minden rovarcsípésre. Ha egy kis bogár megcsíp, az rögtön hatalmasra dagad és írtózatosan viszkedni kezd. Egy dzsungelben való fellépés számomra tök kizárt lenne (nevet).
Tom és Bill mit csinálnátok, ha egy napra egymás bőrébe bújhatnátok?
Bill: Én elsőnek levágatnám a hajamat és tök új ruhákat vennék! Ahogy Tom kinéz az nekem nagyon nem jön be... Tom : Ha Bill bőrébe bújhatnék rögtön megdugnék egy lányt, hogy végre neki is legyen ilyen élménye (nevet). (ezek szerint Bill még szűz, Tom meg meglehetősen... khm.)
Szeretitek a fogszabályzós lányokat?
Tom : Nekem mindegy, hogy van-e neki, vagy sem. Fogszabival is jól lehet csókolózni (grimaszol). Bill: Nem emlékszem, hogy valaha is megcsókoltam volna egy fogszabályzós lányt. De Tommal nekünk is volt kivehetőnk. amit éjjel kellett hordani. De persze szinte sosem hordtuk.
Milyen a viszonyotok a Killerpilze-vel?
Gustav: Csak egyszer találkoztunk egy rendezvényen és csak egy gyors hello-t köszöntünk. Ennyi. Nagyon cool srácok, nincsen velük problémánk, még akkor sem, ha a sajtó mást állít. Ez baromság!
Kiadjátok valaha a régi Devilish CD-t újra? Tom : NEEEM! Talán ha 50 darab van belőlük kiadva. De a CD nagyon ősrégi és lehet sok fant elijesztenénk vele ha még egyszer ki lenne adva.
|