Barátságból szerelem

Nagyon sok barátom volt, és mindet nagyon szerettem. Volt köztük egy srác Lance, vele együtt jártam egy darabig régebben, de szakítottunk. Neki volt két haverja, Bill és Tom. Ők ikrek voltak. Nagyon jóban voltam velük, főleg Billel. Minden nap rengeteget beszéltünk. Tudott minden titkomról, még arról is, hogy még mindig szerelmes voltam a volt barátomba. Szerencsére tudott titkot tartani, legalábbis ha én megkértem. J  Arról viszont nem tudtam, hogy jól eltitkolta a felém táplált valódi érzéseit is. Én mindig hozzá fordultam segítségért, mert az egyik legjobb barátom volt, és ugyanígy a volt barátomnak is. Mikor a volt barátom szakított a barátnőjével, én nagyon örültem, mert láttam rá esélyt, hogy újra összejöjjünk. Ő újra elkezdett lejárni a bandához, mint régen, és kedvesebb volt velem, mint azelőtt. Én meg is lepődtem. Egyik este félrehúzódva beszélgettünk, és rátértünk arra a témára, hogy mi lenne, ha mi megpróbálnánk újra együtt. Én kértem meg őt. Ő furcsamód hamar belement. Sőt volt pár meglepő mondata is.

- Tudod… Nem mondtam, de nagyon sokat gondoltam rád, és erre a kapcsolatra. Csak nem mertem említeni se- mondta Lance szégyenlősen

- De miért?

- Nem hittem, hogy belemennél. Azt hittem, hogy amiért olyan bunkó voltam veled, már rég elfelejtettél. Ez most valami hirtelen fellángolás?

- Nem. Ez egy régi elfojtott érzés.

- És jól átgondoltad? Komolyan velem szeretnél járni?

- Igen. Sokszor átgondoltam. És szeretnék.

- Hát jó… de hidd el nekem, nehezen fogsz elviselni, mert egy hülye barom vagyok. – mondta

- Nem vagy az! – mondtam, majd megöleltük egymást. Másnap már kéz a kézben mentünk a többiekkel bulizni. Mindenki gratulált nekünk. Észre kellett volna vennem Bill szomorú arckifejezését, amikor odajött hozzánk. Próbált mosolyogni, de nem nagyon jött össze neki, viszont én azt hittem, csak rossz napja volt.

Aznap este valaki kopogott. Ajtót nyitottam és meglepődtem, hogy Bill az. Tudtam, hogy nem lehet Lance, mert ő kicsit rosszul volt, ezért hazament.

- Szia Bill. Hát te?

- Valamit, muszáj elmondanom. Ha nem mondom el, nagyon fogsz szenvedni.

- Ne ijesztgess! Mi a baj?- kérdeztem rémülten, és berángattam a szobámba. Ő leült az ágyra és aggodalmasan rám nézett.

- Az a helyzet, hogy nem akarok szemét enni, de szerintem ezt tudnod kell. Lance egyáltalán nem gondolja komolyan ezt a kapcsolatot. Úgy gondolja egy-két hétig kipróbálja, hogy mennyire jöttök ki jól, de ha neki nem tetszik a dolog, akkor szakít.

- Csak szórakozik velem?

- Úgy néz ki. De ezt ne mondd neki vissza. A barátja vagyok, ezért elmondta, de nem kell, hogy megtudja, mert megígértem neki.

- Ezt nem tudom elhinni… Miért mondott tegnap igent, ha nem is gondolja komolyan?

- Az, az indoka, hogy nem tud egy lánynak se nemet mondani. És, hogy amúgy is hirtelen jött neki az ötlet. Jól vagy Gina?- kérdezte aggódva, amikor meglátta az arckifejezésemet. Nekem könnyek szöktek a szemembe, és térdre ereszkedtem. Bill felpattant az ágyból és odajött hozzám. Legugolt mellém és átölelt.

- Miért teszi ezt velem? Nem értem…- mondtam, a sírást visszafojtva.

- Nem tudom, de azt hiszem nem, kellett volna elmondanom.

- De igen. Jól tetted. Sokkal jobb így, mintha később még jobban beleszeretek és még nagyobb a csalódás. Köszönöm, hogy elmondtad.

- Nem tesz semmit. Most jobb, ha megyek. Remélem, jobban leszel - mondta, majd elment. Én elkezdtem sírni, és vigasztalhatatlan voltam. Ott térdeltem a szekrényem mellett, és arcomat a kezeimbe temetve zokogtam. Anya bejött hozzám, és mivel neki nem voltam hajlandó elmondani, mi a bajom, áthívta a legjobb barátnőmet, Lindát. Mikor Linda megérkezet, anya vázolta neki a helyzetet, ő meg egyből bejött a szobámba. Én ekkor már az ágyamon voltam, hasra fekve. Linda az ágyamhoz lépett és felhúzott ülő helyzetbe. Rám nézett, és a szemeimből kiolvasta a bajt. – Lance?- kérdezte, mindent tudó ábrázattal. Én bólintottam, majd elmeséltem neki mindent, amit Billtől tudtam meg. Linda elképedve hallgatott végig, majd megölelt. Nagyon dühös volt Lance-re. Miután kicsit megnyugodtam, ittam egy teát és lefeküdtem. Linda hazament. Másnap felkeltem, megreggeliztem, bár szokatlanul rossz volt az étvágyam. Az is fura volt, hogy késztetést éreztem arra, hogy felhívjam Billt. Ő meglepődött, mikor beleszóltam a kagylóba és elhívtam sétálni. Pont mikor indultam, Linda csöngetett be hozzám. Úgy döntöttem, mivel ő nem ismeri a haveri körömet, megkérem Billt, hogy hozza Tomot is, és akkor Linda nem érzi majd hülyén magát. Mikor lent találkoztunk a két sráccal, Linda egy pillanatra megmerevedett. Úgy bámult Tomra, mintha szellemet látna. Én csak mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez a nézés nála azt jelenti, nagyon megtetszik neki valami. Tom arcára is valami hasonló kifejezés ült ki, mikor meglátta Lindát. Bill oldalba bökött, majd leléptünk úgy, hogy Linda és Tom még csak észre se vettek, mert egymást bámulták. Mi Billel egy meghitt parkba mentünk, ott leültünk egy padra. Beszélgettünk sok dologról, de a Lance-témát kerültük. Én, Billen, éreztem, hogy feszült.

- Bill, remélem, nem érzed magad kellemetlenül a tegnap este miatt.

- Nem… Csak szemétnek érzem magam, amiért elárultam egy barátom titkát. És kettőtöknek még lett volna esélyetek, ha én nem állok közétek.

- Ugyanmár Bill… Szerintem jól tetted, hogy szóltál. Ez a kapcsolat amúgy sem lett volna hosszú életű. – mondtam, majd megsimogattam Bill vállát.

- Az a baj, hogy van valami, amiről te nem tudsz, Lance viszont igen, és ő azt hiszi, hogy amiatt mondtam el neked a dolgot….

- Mi lenne az?

- Hát… Én nagyon rég óta szerelmes vagyok beléd… De sose mertem bevallani neked…

- Ez komoly? Te szerelmes vagy… belém?

- Igen… de tudom, hogy nincs esélyem nálad - mondta, és már állt is fel, de én visszarántottam. A lendület azonban túl nagy lett, így magamra rántottam és a szánk pont találkozott. Hagytuk, hogy a dolgok maguktól történjenek. Egy nagyon romantikus csók következett. Úgy éreztem, hogy Lance már teljesen a múlté, és ha nem tévedek, végig szerelmes voltam Billbe, csak hazudtam magamnak. Bill visszaült normálisan a padra, aztán csak néztük egymást. Bill szeme csillogott, és így még aranyosabb volt, mint egyébként. Én megöleltem, de aztán el is kezdtem nevetni, mert láttam a válla fölött, hogy Tom és Linda már rég egymásra tapadtak. Bill nem értette min nevetek, ezért megmutattam neki és ő is nevetésben tört ki. Olyan cukin nevetett, hogy nem bírtam ki, ne csókoljam meg ismét. Ő meg is lepődött, de ezután átkarolta a derekam és érzékien csókolóztunk még nagyon sokáig. Attól a naptól fogva Linda, a nagy bandánk tagja volt, Lance viszont ki lett zárva. Linda és Tom nagyon boldogok együtt, akárcsak Bill és én. Úgy látszik a balszerencse mindig vonzza magával a szerencsét is… J