ŰŰIlyen a szex egy rajongóval

Annyira sok közös van bennük mégis annyira különbözőek! Az előző héten lepett meg a Tokio-Hotel-Énekes Bill (17) a BRAVO-ban egy szerelmi-gyónással: „Két éve nem voltam szerelmes és néha teljesen egyedül érzem magam.” Most az ikertestvére Tom lep meg egy személyes tapasztalatával! A gitáros egy exlusív Bravo-interjút ad, hogy nem él olyan önmegtartóztatóan. Hogy megtörténhet, hogy egy lánnyal töltötte az éjszakát! És hogy egy rajongót egészen közel engedett magához. Egy pillantás a kulisszák mögé. Mi történik valójában a Tokio hotellel! Eddig erre a témára Tom mindig csak szemtelenül kacsintott. Egy ilyen mottó után: „Egy úriember élvez és hallgat.”. De a BRAVO-nál megszünteti most ezt. Nálunk exklúzívan Tom végre felfedi a titkot egy forró éjszakáról – egy rajongóval.

Bravo: Szex rajongókkal- Hogy is van ez valójában?

Tom: Megtörténhet így is. A rajongóink között vannak igazán édes lányok. Miért kellene ezt kizárni? (vigyorog)

Bravo: Aha! Volt egy különleges élmény egy rajongóval?

Tom: Volt egy helyzet az elmúlt évben a „Schrei”-turné folyamán. Mint mindig akkor is a turnébusszal a szállodába utaztunk, ami előtt még rajongók álltak. Kb. 30 percig autógrammot osztottunk, aztán valójában le akartam feküdni (aludni!)

Bravo:Valóban?

Tom: Felmentem lifttel. A szobámnál a folyosón állt egy lány. Amikor elmentem mellette, nagyon édesen rám vigyorgott. Visszamosolyogtam, de azután a szobámba mentem.

Bravo: Tehát semmi sem történt?

Tom: De, de! (nevet) Percekkel később valaki kopogott az ajtómon. Éppen fürdővizet engedtem magamnak. És a TV-t kapcsoltam be. Akkor ott állt hirtelen a lány a folyosóról és rám nevetett. Akkor kérdeztem tőle először meg, hogy mi történik. Csak azt gondolta, hogy szívesen beszélgetne velem, és ezalatt szemtelenül vigyorgott. Aztán azt mondtam: „Már világos, beszélgetni a hotelszobán…” Erre totál édesen rám nevetett. Azután egyszerűen beengedtem. Koncertek után mindig olyan érzelmesen felkavart vagyok, olyankor valahogy nem vagyok teljesen kiszámítható. (vigyorog). Egy másodperccel később már arra gondoltam, hogy ez hiba volt, egyszerűen beengedni egy idegen lányt a szobámba. De már ott volt bent – és akkor már nem tehetem egyszerűen megint ki, vagy?!

Bravo: És aztán egyszerűen beleugrottatok a fürdőkádba, vagy mi?

Tom: Nem! A vizet elzártam és hoztam magunknak a minibárból valamit inni. A függönyök teljesen be voltak húzva, de nem azért ,mert a lányt vártam. Mindig be voltak húzva nálam és a „Kérem ne zavarjanak” tábla is mindig ki volt rakva ha több napig egy hotelben vagyok. Sosem bírom ki ha valaki a szobám előtt áll, hogy fel akarja tölteni a minibárt. Oops, eltértem a témától….

Bravo: Mesélj, hogy folytatódott….

Tom: Leültünk az ágyra és először csak vigyorogtunk egymásra. Eközben ő lopva a TV-t is nézte, de nem mondott semmit. Aztán gondoltam és mondtam neki : „ Azért, hogy beszélgetni akartál velem, meglehetősen csendes vagy. Erre megint vigyorgott és egy kicsit közelebb csúszott. Na igen, és aztán hát elindult az egész.

Bravo: ÉS milyen volt?

Tom: Szuper! Azt gondolom, egy nagyon szép este volt mindkettőnknek. Pontos részleteket természetesen nem fogok elárulni. De ő 17 volt és nem sokkal azután 18 lett.

Bravo: A szülinapján újra „ünnepeltetek”?

Tom: Nem! (nevet) A szülinapja egy pár nappal később volt. De mulatságos lett volna.

Bravo: Mi történt a szex után?

Azután igazán éhesek voltunk és felhívtam a szoba-szervízt. Sajnos ez már 11 óra után volt és akkor csak éjszakai-kártyával szolgálnak ki. De nem érdekelt, Spagettit akartam enni, sajnos csak nappal állt a kártyán. Ez a kedvenc kajám – és tudni akartam, hogy neki is annyira ízlene mint nekem. Tehát tízpercenként felhívtam a szoba-szerviz emberét, amíg fel nem adta. És kicsit később mi az ágyban Bolognai Spagettit ettünk friss parmezán sajttal.

Bravo: Töltöttetek még több éjszakát együtt?

Tom: Nem, bár ez totál szép volt, de ez ennél az egy éjszakánál maradt. Elkértem a telefonszámát, amit meg is adott. Akkor rám nevetett és azt mondta, hogy úgyse hívnám fel, de ő ezt nem is várta el, és most sem kell semmit mondanom. Egyáltalán nem szemrehányóan mondta, hanem nála még ez is valahogy édesen hangzott.

Bravo: És felhívtad már?

Tom: Nem, eddig még nem.

Bravo: A következő turné alatt talán felhívod?

Tom: Talán, de ki tudja mi fog velem történni a következő turnén? Én nem szeretném ezt eltervezni. Ha az ilyen pillanatok spontán keletkeznek, még szebbek! Ezt szeretem, éppen ilyen vagyok. Bill teljesen más, ő vár a nagy szerelemre és egyáltalán nem tudja megérteni, hogy én egy „egy-éjszakás”-t érzelmesnek találhatok, teljesen mindegy, milyen spontán keletkezett. HA valami ilyet mesélek Billnek, legszívesebben lelőne (nevet) – de ezt természetesen eltitkolom előle. De ez kell is, mert éppen elég más dolog van, aminél Billel pontosan egyezik a véleményünk